Bankoljunk a Barclays-nál, mert megéri!

Kis közösségünkben, ha valamiből, hát a bankok kínálatából nincs hiány… Hűséges Barclays-kliensek lévén betértünk a párommal a helyi fiókjukba pénzt váltani a közelgő kubai kirándulásunkra.

Szokványos hétköznap, gumicsizmás, térdig sáros angol gentleman ‒ akinek a látványa kicsit sem számít itt érdekességnek ‒ intézi ügyes-bajos dolgait, még ketten vannak előttünk, hamar lezavarjuk a váltást, aztán megyünk is a dolgunkra. Közben megérkezett egy terepruhás, egyedül beszélgetni szerető (ez sem megy érdekességszámba itt), másik hasonló angol gentleman mögénk.

Gyors az ügyintézés, hát hamar sorra kerültünk. emlékeztetem a bankos hölgyet, hogy mi vagyunk azok akik tegnap itt jártak ebben az ügyben, csak sajnos nem volt valutájuk készleten. És egy fél perc rohangálás után ki-be a páncélszekrény és az ablak között, érkezett is már a pénz. Ez idő alatt távozott az egyik gentleman, és átvette a helyét a mögöttünk álló, aki már mellettem állt. Amíg a mi bankos hölgyünk számolt, addig a kolléga fél méterrel odébb már végzett. És akkor egyszer csak megtörtént az, amiről az ember sosem képzelné el, hogy egyszer maga is részese lehet… Amikor a terepszínű öltözékes farmer a hátamhoz ugorva bemutatta a jógaismereteit, amik kimerültek egy hadilábon álló terpeszben, akkor rádöbbentem! Te úristen! És megfagyott bennem a vér, ezt tetőzte, hogy a mutatvány után kb. fél másodperccel később annyit hallottam, hogy (idézem fonetikusan) pu-pupu-pu, egyből leesett, hogy nem a bélrendszeri működésének a vízhangjait hallom. Majd egy sima hellót biccentve a fejével, távozott a főbejáraton keresztül, ahol még egy őrt sem láttam. A kiszolgáló személyzet szerintem észre sem vette az óriási akciót (ami bennem lejátszódott). Távozásunk után a párom rekonstruálta az esetet, még a bankfiók előtt, hogy ne keltsünk gyanút. És már három napja nevetünk Rambón, aki, ha nem a képzeletével lövi ki fejemből a karimás kalapot, hanem van nála egy csúzli, akkor én most nem posztolgatnék itt. És véget ért az életem, hölgyeim és uraim! Pont úgy, mint ahogy ti is bármelyik pillanatba kerülhettek egy másik szokványos Rambó-jelenség mellé, akinek a zsebében ott lapulhat az igazi végzet.

‒ Egy bűnös mellett állni, nem sokkal különb, mint bűnösnek lenni. ‒

A történet margójára még annyit megjegyeznék, hogy bármennyire is barbár, az Angol, gyakran szemem elé kerül egy mondásuk, amit tapasztalataim szerint előszeretettel gyakorolnak is:

Only One Life! Live-it!

Bankoljunk a Barclays-nál, mert megéri!
Tagged on: