A-célirány tükrözve

Én csak egy egyszerű bűnös vagyok, aki könnyedén téved, ha a valóságról van szó.

Én csak a nyers tükör vagyok, aki gyakran néz szembe a világgal.

Egy bűnös, bár a megbocsájtást  kerülöm.

És ők a társaim, az ellenfeleim, akiket elismerek, akikre felnézek,

mert megannyi a világ reinkarnációja, amiket láttam, és amibe kalaúzoltak.

Azthiszem eljött a pillanat, amikor megismerkedek önmagamban a költővel,

és elfogadom,  elfogadom, a fejlődést, amitől a minden napokat hanyatlásnak érzem

Egy bűnös, akinek tökéletes a sorsrezonanciája, és ezért kitagad a társadalom,

mint valami szabadságvírusos elmeállapotot.

 

De az a bakancs nem járt még ott.

Az a propaganda erősen alulfizetett ahhoz..

 

Cenzúrázatlan bűnöket ontok magamból, nem kicsit, sokat.

 

Két értelmű vagyok, de nem együgyű,van izzadtságszagom, több réteg bőr helyett.

Ikrek a csillagjegyem,a valóságban csak magam vagyok, de ha szükség, nem félek kilépni a valóságból,hogy a lehetetlen legyek. Bármekkora is a szűkség.

* * *

Újjészületés a jövőben

neuron dancek, vi*llognak az adatkábelek belső falain, egy végtelen nogo zona, ami mozgásban van, és felénk tart. Kromoszomák kamaszodnak az ereinkben, és kozmoszokat vizsgálunk miattuk.

De eljön újra Kronosz, hogy vissza okádja fiait a mennyekből, a pokolnak, hogy elegendő kémiai vegyülete legyen a természetnek, az élet ujraalkotásához.

* * *

Elélettapasztalanodás

add uram! hogy mezitláb érjen a halál!

bár már nagyon kopik keresésed közben, az utolsó pár is…

Mikor majd vissza adsz e világnak…

olyan legyek, mint ahogy átadott a teremtőm!

kopik, az már nagyon régen, de te sehól, hiába jártam már földön és égen,

tüzön és jégen.

had legyek mezitláb! a arról  én majd magam gondoskodok, hogy mi legyen a sárral.

Látom az esőt azt nem sajnálod hozzá.

kopik az,bár már kézen j*árok, de erre a találkozásra én már hiába várok.

Fejre állt a világ, de majd talpra fog. bár helyre kéne.

* * *

A homokórák visszafelé járnak mindig

Az már nem aktuális kérdés,  hogy az idő megviselt-e?

bár nem tudni, hogy a zene, vagy a magassarku teszi… de nem vagyok már a régi.

úgyis csak az látja már, kivel holnap még találkozok.

A bűnök meg igyis bocsánatot nyernek.

 

Az már nem aktuális kérdés, hogy büszke vagyok-e magamra?

igen, megviselt, hallani a hangomon, látni a menésemen.

De már nincsenek illúzióim.

* * *

Csillagszóró

Haldokló holnapok füstjében lépkedve, csak a várakozás tart vissza.

Várni,minden nap,már azt sem tudom mire.

úgy jár fölöttem a telihold, hogy nem birom már a rám ható G-ket.

rámszórja valamennyi csillagját ez a sötét fátyól. Pedig a pofont nem ma kaptam.

* * *

Munkásparty

Tégláira esik a befalazott eszmék börtöne, és újraépül belőlük a szabadság otthona.

dolgoznak a népek, ki bont, ki épit. Még nem látják egymást a ködben. de

dolgoznak, a népek, ki h*ont, ki falaz.

dolgoznak a népek, vért izzadnak…

nem fizetségért t*eszik,

csak az adósságot t*örlesztik.

* * *

Karcolat

lángot viszünk … én a sötétben.

a sajátomat.

És nem félek, hogy //ki// alszik.

fénye nem (e) világi(t)

sokaknak.

 

Lángot, de nem m-eleget!!!